Nógrád vármegye

 5. 200 Ft

A festői szépségű Nógrád Vármegye egyike azon 16 megyénknek, melyet Trianonban ketté szeletek. Köszönhető ez első rendben Eduard Benesnek, akinek a béketárgyalások folyamán sikerült meggyőznie az Antant vezetőit, hogy az Ipoly hajózható, stratégiai jelentőséggel bíró folyó, s ezért kell az alakuló Cseh- Szlovák állam déli határát a folyóig tolni. (Fenti árulás Hont vármegyére nézve járt súlyosabb következményekkel) A vármegye teljes 4130 km²-es területéből így került 1747 km² idegen megszállás alá. Történt ez a népességi adatok teljes figyelmen kívül hagyásával, hiszen az 1920-as népszámlálási adatok alapján a vármegye 260 000 lakosából 80 % körüli magyar nemzetiségű volt. Az elcsatolt rész legnagyobb városaiban (a város, a változó időkben többször is megye központ volt) Losoncon például a XIX. század végi 8000 lakosból mindössze néhány száz volt német, illetve tót nemzetiségű. A X. század elején a Kárpát-medencébe visszatérő magyarok nagy lendületet adtak, az előző századokban az Avar Birodalomban alapított települések fejlődésében. Az ebben az időben még lényegesen nagyobb kiterjedésű terület központi, fejedelmi, vallási terület volt. Szent István várispánságból a XIII. században alakult ki a mai vármegye. A vármegyén végig söpörtek az országot is sújtó viharok – tatárjárás, török megszállás – lokálisabb háborúk, mint például a huszita háborúk, végzetes járványok, pl.: az 1710-es pestis, melyek szinte kivéreztették a lakosságot. ( A XVIII. század közepétől német és tót telepesek érkeztek a vidékre, a népesség pótlására. Az ily módon megváltozott nemzetiségi arányok aztán beláthatatlan következményekhez vezettek Trianonban! (Ismerjük a mondást: „Adj szálást a tótnak, kiver a házadból”.) A vármegye életében lezajlott tragikus, de hősi történetéből két dolgot azért mindenképpen ki kell emelnünk. Az első, amikor az 1848-49-es szabadságharc idején „Losonc” életét adta a magyar szabadságért. Történt ugyanis, hogy egy fél tucat harcban elesett kozák katonáért bosszúból az orosz csapatok raboltak, gyilkoltak és elpusztították Losonc házainak mintegy 80 %-át. A másik történet Balassagyarmatról szól. Az I. Világháborút követően a Felvidékre bevonuló cseh csapatok megszállták a várost. A frontról hazatért katonák és a város lakossága azonban fegyvert fogott és kiűzte a hódítókat. Csak egy hajszálon múlott.

Sopron a hűség városa mellett így lett Balassagyarmat a „Legbátrabb magyar város”.